Szeretnék beszélni veled...

Szeretném megkérdezni miért nem kellettem... szeretném tudni, hogy miért kellett felkorbácsolni a kedélyeket, miért kellett szemfényvesztést okoznod, miért mondtad azt a sok mindent, miért kérdezted meg azt, hogy beléd tudnék-e szeretni? Olcsó játék volt, az egódnak kellett a löket? Amint biztos voltál benne, hogy megkaphatnál, már el is tűnt minden érzés? Minden szó, minden gondolat, minden rezzenés?

Hova tűnt? Mondd, nálam miért van még mindig itt... Miért érzem a fojtó hiányt, miért gondolok még rád és miért  akarlak még mindig?  

Próbálok mindent megtenni, mindennel foglalkozom, minden mással hogy lekössem a figyelmem, de még mindig ott vagy közte, hogy milyen jó lenne ha ezt együtt csinálnánk, hogy vajon te mit mondanál, hogy vajon tetszene-e neked, hogy vajon te megértenéd-e, hogy vajon te támogatnál-e... Vajon te szeretnél-e...

És félek, a kérdések már nem is neked szólnak... 

...talán magamnak kellene feltennem őket. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.